PILLANATKÉPEK A MÚLT HÉTVÉGI PARAGILITY VB-RŐL,  AHOL PATIÉK  NAGYON ÜGYESEN SZEREPELTEK. PÉNTEKEN A 6. , SZOMBATON AZ 5. ÉS VASÁRNAP A 4. HELYET SZEREZTÉK MEG.:-)

KÜLÖNDÍJKÉNT KAPOTT EGY  SERLEGET, ILLETVE AZ ELSŐ KÉPEN LÁTHATÓ ARANY MEDÁLT, AMI EGY OROSZLÁNT ÁBRÁZOL.

AZ AJÁNDÉKOZÓ, - AKI FELAJÁNLOTTA -  NEM SZERETNÉ, HA FÉNY DERÜLNE KILÉTÉRE. :-) VANNAK MÉG CSODÁK!!

 

Gabi annyira aranyos volt  mert úgy szervezte a munkáját, hogy el tudjon bennünket kalauzolni a környék legfőbb látványosságaihoz. Így jutottunk el Wuppertal-ba, ahol Európa egyetlen függő villamosa közlekedik. Maga a város két hegy közé épült, - és mivel a völgyben nem igazán volt lehetőség a terjeszkedésre, illetve a hagyományos vasút megépítése nagyon költséges lett volna, - ezért a város 1898-ban úgy döntött, hogy megépíti az egysínű vasutat, amely ráadásul többnyire Wupper patakot követi. Tehát a patak fölött egy sínbe „kapaszkodva” himbálózik. Nagyon izgi. A lányok rettenetesen élvezték. Na jó, mi is.:) A házak annyira közel voltak a vasúthoz, hogy  pár karnyújtással valamelyik ablakon be is lehetett volna kopogni. 1901 óta közlekedik  Átlagsebessége 26.6 km/h,  a pálya hossza, 13,3 km. Aki ezen a környéken jár mindenképp üljön föl rá.

 

  Virág így foglalta össze: „Ültünk a vonatban, és hinta-palintáztunk”

 

Folyt.köv.

Miután aláírtam a papírokat, újra bevonultunk a műtőbe. Pati már nagyon várt, mert addig ő ott maradt az orvossal. Ahogy beléptem azt mondta:  

    -  Jaj, anya már nagyon vártalak, mert  ez a doki beszélt hozzám, de semmit nem értettem .

   - Sebaj kicsim, ha Te értetted is volna, a Doktor Úr akkor sem értett volna Téged. Még ha egy nyelvet is beszéltek.:-)

Ezen úgy elkezdett kacagni, hogy zengett tőle a műtő. Ezt is annyira szeretem Patiban, hogy nem sértődik meg az ilyen „beszólásainkon” Kicsit morbid, de hangulatjavító hatása van.:-) És ez a lényeg, hogy Ő nevessen.

Ha tudtam volna, megmagyarázom a „stábnak”, miről beszélgettünk, de így csak Patival együtt nevettem.

Miután megkapta az altatót, gyorsan elaludt, és már tessékeltek is kifelé. Az érzés ugyanaz volt, mint először. Aggódtam, hogy az álommanók csak addig legyenek jelen Patinál amíg szükséges. Szinte még le sem ültem a folyosón, Tamással épp csak elkezdtem beszélgetni, már hozták is. Felvitték a megfigyelőbe, ahol 1 óra hosszát töltöttünk. Az altatóorvos közölte, hogy tovább fog aludni, mint hétfőn, mert nagyobb dózist kapott. A céljuk az lett volna, hogy egy darabig nyugodtan feküdjön, ne kelljen a túlmozgásaival küzdenie. Szerintetek? Paca úgy gondolta kb. 10 perc múlva, hogy elég volt a csicsiskálásból. Kicsit kómásan, de mosolyogva ébredt. Viszont a nyugtató hatott, így nyugodtan feküdt. A megfigyelőből áttolták egy másik szobába, ahol újabb 3 órát kellett eltöltenünk. Közben megérkezett a doktornő, aki elmondta, hogy neki is hasonló sérülésű kislánya van, és az orvostudomány mai állása szerint az ennyire sérült gyerekeknek ő sem tud sebészként más terápiát javasolni.  Jelenleg ennek van a legnagyobb esélye könnyebbé, élhetőbbé tenni az életüket. Sajnos, azt továbbra sem tudta biztosra mondani, hogy a beültetett őssejtek mely területen fejthetik ki hatásukat. Abban azonban megerősített, hogy csak akkor lesz értelme egy következő kezelésnek, ha úgy tapasztaljuk, hogy ennek tartós marad majd a hatása.

Pati már nagyon éhes volt, így az étteremből hoztunk neki enni, és nem győztem adni neki. Csak evett, és evett..:)Jól érezte magát, fájdalma nem volt. Annak örült a legjobban, hogy a doktornő megörvendeztette azzal, hogy attól a pillanattól kezdve ahogy elhagyja a kórházat, azt csinálhat "amit akar", nem kell feküdnie. Hallanotok kellett volna, sikított örömében.:-)   Ezzel a kórházi tartózkodásnak vége is volt. Patit beültettük a székébe, és elindultunk a Rajna partra.

 

Folyt.köv.:)

 

 

 

 

 

Először úgy gondoltam egy szuszra leírok mindent, de nem sikerül. :( Vagy írok, vagy nem írok. :-) Így több részletben fogom közölni  az elmúlt hetet. Remélem azért kitartotok, és nem unjátok agyonra magatokat! Íme az első felvonás!

Az oda út rettenetesen fárasztó, és hosszú volt. Próbáltunk felváltva vezetni, de ha Virág ébren volt nem díjazta, hogy  én ülök a volánnál.:) Végül 18 óra kocsikázás után sikerült megérkeznünk ERKHART-ba. Ez a kisváros Köln és Düsseldorf között található. Csendes, tele zöld növényzettel. Már várt bennünket Gabi és a férje, akik Magyarországról költöztek ki 20 éve. Nagyon aranyosak, vendégszeretőek. Rendelkezésünkre bocsátották a szomszédjukban lévő  lakásukat. A lányok egyből jól érezték magukat, és ami a  lényeg: volt egy kutyájuk, Siva. Pati ennek roppantul örült, és legalább Gini hiányát feledtette egy kicsit. Másnap délelőtt mentünk Düsseldorfba a klinikára, tolmácsunk Gabi volt. A doktornő elmondta a tudnivalókat és miután kitöltöttük a papírokat szóltak, hogy mehetünk Patival a műtőbe. Bent lehettem vele addig, amíg el nem aludt. Biztos kivívtam az orvosok ellenszenvét, mert ahogy akarták venni Patitól a vért, mondtam nekik, hogy majd én lefogom a kezét, mert már előre láttam, hogy tiszta görcs. Kicsit értetlenkedtek, de elfogadták. Nem tudom ki hányszor látta már a gyermekét, így "kiütve" elaludni, de -annak ellenére, hogy párszor volt már részem benne- engem még mindig megvisel. Ahogy az elalvás előtti utolsó tekintetével rám nézett, hátra csuklott a feje....még most is kiráz a hideg tőle. Mindig bennem van, hogy "édes istenem csak fölébredjen". Szerencsére minden rendben zajlott, és kb. 25 perc múlva már tolták is kifelé. A bal oldali csípőlapátjából távolítottak el 12 kémcső csontvelőt. Még aludt az oldalára fordítva. Gyorsan ébredezett, és 2 óra múlva el is hagyhattuk a klinikát.:-)

Szerda délelőtt 10- re voltunk visszarendelve a lumbálásra. Sajnos csúszással indítottak, és Pati fél 12 körül került műtőbe. Már én is be voltam  öltözve, mikor jött a dr. nő, és próbált valamit magyarázni, de a lényeget nem értettem meg. Végül Gabi lefordította, hogy nem szaporodott fel a levett őssejt mennyiség a kellő számra. Viszont ami igen, az rendkívül egészséges. Ezért döntöttek amellett, hogy visszaültetik. Csak ehhez kellett a beleegyezésünk. 

Folyt.köv.

 

Hát ha nem is este, de éjszaka csak ideérek.:)

Mielőtt bármit is írnék Patival kapcsolatban, a kaposvári ügyhöz annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy Patit is vizsgálta az említett orvos. És őszintén megmondom el is gondolkodtunk, sőt rettenetesen örültünk a lehetőségnek, hogy végre Mo.-on is kaphat Pati őssejteket. Csak hogy utánajárva a dolognak számunkra már akkor gyanússá vált ,  hogy a beültetésre nincs engedélyük. Ráadásul irtózatos drágán végezték volna mindezt. Így illedelmesen megköszöntük, és búcsút mondtunk egymásnak.

A másik: mindig is ódzkodtam az idegen őssejtektől. Ezért kerestem, kutattam annyit, hogy hol lehetne saját őssejteket kapnia Patríciának.  Ebben csak megerősített minket egy neves, hazai genetikus professzor. Így került képbe Németország. De azt is tudnotok kell, ha nem bukkantam volna rájuk, ha nem lett volna más lehetőség, valószínűleg mi is vállaltuk volna az idegen őssejteket is. Azt szoktam mondani: ne ítélkezz mások felett, csak ha a helyében vagy, csak ha nap mint nap végigéled azokat a pillanatokat amit ő, ők. Senki nem tudhatja milyen érzés folymatosan szembesülni a tehetetlenséggel, a szomorúsággal, a bánattal. Csak az , aki benne van, és "végigszenvedi" gyermekével a napokat, heteket, ..éveket.

Ezt azon szülők védelmében mondom akik vállalták, vállalják az idegen őssejteket is.

 

 

Ezelőtt egy évvel, mikor is szorgalmasan írogattam a kölni eseményeket nehezen hittem el, hogy valaha is arról "tudósíthatlak" Benneteket, hogy IGEN, ISMÉT SIKERÜLT!!

És mégis...:-) Örömmel értesítem a mélyen tisztelt olvasóközönséget, hogy Patrícia 2. őssejtbeültetésére ismét összegyűlt a pénz. Sőőt!! Már  konkrét dátummal is szolgálhatok Nektek az utazásunkat, illetve a kezelést illetően. Tehát: augusztus 2-án utazunk Düsseldorfba, és másnap történik az őssejtek levétele. Ha minden rendben, 5-én megtörténik a visszaültetésük, lumbálásuk. És még nincs vége a "jóhírözönnek" ! Ugyanis, a kezelés ára nem emelkedett!! Vagyis, Patrícia "már" 7925 euróért vissza is kaphatja a saját őssejtjeit! Na jó, kicsit felturbózva! Hmm...nevetséges!! Na mindegy, a lényeg hogy utazunk!! Repülünk Patríciával az álmok birodalmába, és reménykedünk abban, hogy stabillá válik állapotában az a javulás, aminek útján tavaly ilyenkor elindult.

 

 

Sokáig gondolkoztam, miként kellene ezt az egész történetet
„tálalnom”.Végül, egy nagyon kedves barátom azt mondta, miután elmeséltem
neki, hogy „ez megérne egy posztot”. Íme.
Minap történt, hogy édesanyám felhívott telefonon.
- Szia Anya, mizujs, hogy vagytok?-kérdeztem
- Hát, ööö,,…
- Na, mondd már! Történt valami?- azt hittem apuval van valami baj.
- Emlékszel, mikor karácsony előtt nem voltatok otthon 1-2 napig?
- Persze, de miért?
- Azóta akarom mondani, de mindig elfelejtettem, hogy kaptatok postán
csomagot.
- Mikor, karácsony előtt?!
- Igen, igen, de tudod megráztam, és hallottam, hogy zörögnek benne a
kupakok. Így egyből haza is hoztuk apáddal, hiszen úgy is mi válogatjuk
majd valamikor.
- De anya…
- Jól van tudom, de elfelejtettem szólni.
- Ebből gondolom az következik, hogy most jutottatok a csomaghoz...Feladó
szerepel rajta?
- Igen….- ezzel el is mondta ki küldte.. Sem a név, sem a helység nem
emlékeztetett ismerősre, de ezen nem lepődtem meg, hiszen nagyon sokan
küldenek ismeretlenül is kupakokat.
- Na, akkor most ennyi idő elteltével hogy írjak köszönő levelet?!-
kérdeztem kicsit szemrehányóan.
- Jaj, kislányom nem is ez a legnagyobb baj…ahogy bontottam ki, találtam
benne még egy dobozt, ami jól be volt csomagolva, és tudod mi volt
benne?Egy gyönyörű könyv Széchenyi-ről, és benne egy kis kártya rajta a
következő szöveggel:
„Drága Pati, és családja!
Boldog karácsonyt kívánunk:”Összetett” és családja
ÖSSZETETT, ÉS CSALÁDJA?? Jézusom!! Na ekkor éreztem úgy, hogy
elsüllyedek szégyenemben. Még ha „csak” a  kupakokról lett volna szó…de
így.. egy ajándékkönyv, amit még decemberben kaptunk, és most –
akárhogy is nézem a naptárt- április van. Ráadásul ez az „ismeretlen”
annyira nem is ismeretlen. 

Drága Anrea! Gondolom,hányszor jutott eszedbe, mennyire hálátlan vagyok,
hogy még egy „köszönöm”-öt se tudok kinyögni ezért a gyönyörű
könyvért. De mentségemre szolgáljon, hogy nem tudtam róla.:( Viszont
amióta megkaptuk, - és esténként a kezembe kerül - rettenetes lelkiismeret
furdalásom van. Ezért ország - világ előtt fogadd őszinte
bocsánatkérésemet, és egyben hálámat is. Remélem ezzel az írással kicsit
„enyhítek a lelkemen”, és remélem, Benned sem marad kitörölhetetlen rossz
vélemény rólam.:)
Még egyszer nagyon KÖSZÖNJÜK!!

********************************

Látogass el ide is!

********************************

Segíthetsz Patríciának,

ha jegyet váltasz  a Jótékonysági estre, valamint

 kupakgyűjtéssel illetve
  az S.O.S. Szolgálat Alapítvány
11600006-00000000-07010055-ös számlaszámára pénz utalásával.
(Nagyon fontos, hogy a csekkre ráírják "Ale Patricia gyógykezelésére".)

Az első műtéthez szükséges összeg összegyűlt, a műtét sikeresen megtörtént! De a gyűjtés folytatódik!


 

Tádé, Philip, Oszkár, Durmi, Gini, Kobak, Plüsi, Kefír, Scooby… és
még sorolhatnám azoknak a hűséges négylábúaknak a nevét, akik a nap 24 órájában készségesen állnak mozgássérült gazdáik segítségére.
Ők azok, akiket a Kutyával az Emberért Alapítvány nevelőszülői, munkatársai sikeresen képeztek ki és a hosszú ismerkedést követő vizsga után kiadtak gazdáik mellé.
 
Az alapítvány 1998-ban kezdte mozgássérült-segítő 2001-ben pedig a
terápiáskutya kiképzési programját. Ezek a kutyák azon kívül, hogy villanyt kapcsolnak, ajtót nyitnak, kosarat visznek, telefont leemelnek és visszatesznek, leejtett tárgyakat – pénzérmét is - felvesznek és visszaadnak, szükség esetén ugatással segítséget is tudnak hívni. Ezek olyan dolgok, amihez esetenként  a mozgássérült személynek segítséget kell kérnie idegen emberektől, amit mind a sérült személy, mind a környezet teherként élhet meg. Segítő kutya jelenlétében mindez egyik fél számára sem okoz kellemetlenséget. Arról már nem is szólva, hogy a kutya úgymond segítő „hidat” képez a sérült, illetve egészséges emberek között. Sokkal több - a kutyával kapcsolatos - pozitív megnyilvánulás (mosoly, szóbeli kontaktus) érkezik a sérült ember felé a társadalom részéről mely nemcsak érzelmi állapotát, kommunikációs kapcsolatait befolyásolja kedvezően, de a kutya jelenléte segít elterelni a figyelmet a  állapota felől is.

A terápiás képzésben résztvevő kutyákat főleg a gyerekek szolgálatába állítják. Alkalmazásuk jótékonyan hat a gyermekek érzelmi fejlődésére, növelhető a gyermekek motivációja, valamint a kutya segítségével könnyebben alakítható ki személyes kapcsolat is.

A PACSI Alapítvánnyal közösen 2007 év végén kidolgozták az epilepsziaroham-jelző kutyák képzési programját. Ezek a kutyák a rohamok előre
jelzésével nagyban megkönnyítik a beteg ember mindennapjait.
Az elmúlt hétvégét az alapítvány munkatársaival, a kutyák gazdáival és
a hűséges segítőkkel töltöttük - immár sokadjára. Elképesztő az az összhang, amivel egy-egy kutya és gazdája „működik”. Feladatok sokaságát oldják meg együtt, ugyanakkor a következő pillanatban már hatalmas játékokat űznek egymással. Csodálatos dolog látni őket: Tádét, akinek mindene a teniszlabda és ha teheti a szájában legalább két darabbal rohangál, Philipet, aki egy fél mozdulatból már tudja, hogy körbe kell fordulnia, Ginit, aki kis gazdája apró, óvatos lépéseit semmiért meg nem előzné, Oszkárt, aki úgy veszi ki az ökölbe szorított kézből a falatot, hogy egy pici fájdalmat sem okoz... és sorolhatnám a végtelenségig.
 
Sajnos azonban rengeteg a sérült jelentkező, akinek szüksége lenne „segítőre”, az alapítványnál viszont kevés a kutyákat nevelő szülő.
HA E NÉHÁNY SORBÓL VALAKINEK KEDVE TÁMADT JOBBAN MEGISMERNI EZT A VILÁGOT,  ESETLEG PEST KÖZELÉBEN LAKIK, RENDELKEZIK SZABADIDŐVEL ÉS SZÍVESEN NEVELGETNE PICI KORÁTÓL EGY KUTYÁT, AZ JELENTKEZZEN AZ ALAPÍTVÁNY TELEFONSZÁMÁN: (+36) 20 / 483-7871

A jelentkezőnek viszont egy dologgal tisztában kell lennie: ha a kutya a sok képzés után alkalmassá válik az átadásra, akkor meg kell válnia tőle. Addig viszont garantáltan rengeteg örömben lesz együtt részük és a nevelőszülők az átadás után megkaphatják az újabb növendéket...

A főszereplők

********************************

Ezt is érdemes megnézni!

********************************

Segíthetsz Patríciának,

ha jegyet váltasz  a Jótékonysági estre, valamint

 kupakgyűjtéssel illetve
  az S.O.S. Szolgálat Alapítvány
11600006-00000000-07010055-ös számlaszámára pénz utalásával.
(Nagyon fontos, hogy a csekkre ráírják "Ale Patricia gyógykezelésére".)

Az első műtéthez szükséges összeg összegyűlt, a műtét sikeresen megtörtént! De a gyűjtés folytatódik!


Fogalmam nincs, mi fog ebből kisülni, hiszen eddig mindig volt  "mankóm", aki feltöltötte posztjaimat. De év vége van, és legalább egy pár sor erejéig megpróbálok önállósodni. Mert szeretnék minden kedves ismerősnek, ismeretlennek nagyon boldog,békés új évet kívánni. Legyen ez az év mindenki számára olyan,amilyennek megálmodja.De a legfontosabb, hogy egészségetek  legyen álmaitok megvalósításához.

A jutalom, amiért túléltük az ünnepeket, az újév, és már el is jutottunk az újévi fogadalmak csodás hagyományához. Hagyd hátra a múltad, és kezdd elölről! Nehéz ellenállni a kísértésnek újrakezdéskor, hogy a múlt év problémáit a szőnyeg alá söpörjük. Ki dönti el, hogy mikor ér véget a régi, és kezdődik az új? Nem jelzik a naptárban, nem szülinap, nem egy új év. Ez egy esemény. Kicsi vagy nagy? Valami, ami megváltoztat minket. Jó esetben reményt ad, vagy egy új életmódot és világnézetet. Elengedjük a régi szokásainkat, és emlékeinket. A lényeg az, hogy sose adjuk fel a reményt, hogy lesz egy újabb kezdet.
  Grace klinika c. film
 

A vasárnapi, utolsó versenynapon kicsit jobban izgultunk, mert tudtuk, hogy magyar bíró lesz, és Árpiról köztudott, hogy nehéz pályákat épít. Pati és Gini rettenetesen fáradt volt már, de azért hősiesen tartották magukat.

Az első versenynap után kellően elfáradva indultunk vissza a kis csapattal a szállásra. A többiek kitalálták, hogy esti fürdőzést rendeznek, én viszont féltettem Patit, hiszen így is beteg volt.


Az éjszakánk jól telt és közeledve a futam időpontjához én egyre idegesebb lettem. Szerintem Tamás is, csak nem mutatta. A ranchra érkezvén Annán látszott legjobban a stressz. Zsolti és Ricsi hasonló nyugodtságot sugárzott, mint Patrícia. Mikor megláttam a pályát, eléggé kétségbeestem, mert nagyon hosszú volt.

2008. augusztus 26-án este elindultunk Olaszországba, nevezetesen Voghera városába, hogy Patrícia részt vegyen a IX. Fajtatiszta, és Keverék Kutyák Világkupáján, illetve a VII. Paragility Világkupán.

A vasárnap délelőtt pakolással telt, délután pedig lesétáltunk a Rajna partjára.

A beültetés utáni éjszakát komplikációk nélkül átvészeltük. Reggelizni nem jöhetett le Pati, így felvittük neki a szobába. Tetszett neki, hogy ágyban ehet.:)

Rólam

Blogroll

  • Nincsenek kedvenc blogok