Az élet, akár a feldobott pénzérme
Mindenki azt szeretné, ha az Ő javára esne. Van, akinek sikerül, van akinek nem. Ezelőtt 10 évvel, nekünk nem volt szerencsénk. De most, esélyünk van rá, hogy a mi számításaink szerint h
PILLANATKÉPEK A MÚLT HÉTVÉGI PARAGILITY VB-RŐL,
AHOL PATIÉK NAGYON ÜGYESEN SZEREPELTEK. PÉNTEKEN A 6. ,
SZOMBATON AZ 5. ÉS VASÁRNAP A 4. HELYET SZEREZTÉK
MEG.:-)
KÜLÖNDÍJKÉNT KAPOTT EGY
SERLEGET, ILLETVE AZ ELSŐ KÉPEN LÁTHATÓ ARANY MEDÁLT, AMI EGY
OROSZLÁNT ÁBRÁZOL.
AZ AJÁNDÉKOZÓ, - AKI FELAJÁNLOTTA
- NEM SZERETNÉ, HA FÉNY DERÜLNE KILÉTÉRE. :-) VANNAK MÉG
CSODÁK!!

Gabi annyira aranyos volt
mert úgy
szervezte a munkáját, hogy el tudjon bennünket kalauzolni a környék
legfőbb látványosságaihoz. Így jutottunk el Wuppertal-ba, ahol
Európa egyetlen függő villamosa közlekedik. Maga a város két hegy
közé épült, - és mivel a völgyben nem igazán volt lehetőség a
terjeszkedésre, illetve a hagyományos vasút megépítése nagyon
költséges lett volna, - ezért a város 1898-ban úgy döntött, hogy
megépíti az egysínű vasutat, amely ráadásul többnyire Wupper
patakot követi. Tehát a patak fölött egy sínbe „kapaszkodva”
himbálózik. Nagyon izgi. A lányok rettenetesen élvezték. Na jó, mi
is.:) A házak annyira közel voltak a vasúthoz, hogy
pár karnyújtással valamelyik ablakon be is lehetett
volna kopogni. 1901 óta közlekedik
Átlagsebessége 26.6 km/h,
a pálya hossza, 13,3 km. Aki ezen a környéken jár
mindenképp üljön föl rá.
Virág így foglalta
össze: „Ültünk a vonatban, és hinta-palintáztunk”
Folyt.köv.
Miután aláírtam a papírokat, újra bevonultunk
a műtőbe. Pati már nagyon várt, mert addig ő ott maradt az
orvossal. Ahogy beléptem azt mondta:
- Jaj, anya
már nagyon vártalak, mert ez a doki
beszélt hozzám, de semmit nem értettem
.
- Sebaj kicsim, ha Te értetted is
volna, a Doktor Úr akkor sem értett volna Téged. Még ha egy nyelvet
is beszéltek.:-)
Ezen úgy elkezdett kacagni, hogy zengett tőle
a műtő. Ezt is annyira szeretem Patiban, hogy nem sértődik meg az
ilyen „beszólásainkon” Kicsit morbid, de hangulatjavító hatása
van.:-) És ez a lényeg, hogy Ő nevessen.
Ha tudtam volna, megmagyarázom a „stábnak”,
miről beszélgettünk, de így csak Patival együtt nevettem.
Miután megkapta az altatót, gyorsan elaludt,
és már tessékeltek is kifelé. Az érzés ugyanaz volt, mint először.
Aggódtam, hogy az álommanók csak addig legyenek jelen Patinál amíg
szükséges. Szinte még le sem ültem a folyosón, Tamással épp csak
elkezdtem beszélgetni, már hozták is. Felvitték a megfigyelőbe,
ahol 1 óra hosszát töltöttünk. Az altatóorvos közölte, hogy tovább
fog aludni, mint hétfőn, mert nagyobb dózist kapott. A céljuk az
lett volna, hogy egy darabig nyugodtan feküdjön, ne kelljen a
túlmozgásaival küzdenie. Szerintetek? Paca úgy gondolta kb. 10 perc
múlva, hogy elég volt a csicsiskálásból. Kicsit kómásan, de
mosolyogva ébredt. Viszont a nyugtató hatott, így nyugodtan feküdt.
A megfigyelőből áttolták egy másik szobába, ahol újabb 3 órát
kellett eltöltenünk. Közben megérkezett a doktornő, aki elmondta,
hogy neki is hasonló sérülésű kislánya van, és az orvostudomány mai
állása szerint az ennyire sérült gyerekeknek ő sem tud sebészként
más terápiát javasolni. Jelenleg ennek
van a legnagyobb esélye könnyebbé, élhetőbbé tenni az életüket.
Sajnos, azt továbbra sem tudta biztosra mondani, hogy a beültetett
őssejtek mely területen fejthetik ki hatásukat. Abban azonban
megerősített, hogy csak akkor lesz értelme egy következő
kezelésnek, ha úgy tapasztaljuk, hogy ennek tartós marad majd a
hatása.
Pati már nagyon éhes volt, így az étteremből
hoztunk neki enni, és nem győztem adni neki. Csak evett, és
evett..:)Jól érezte magát, fájdalma nem volt. Annak örült a
legjobban, hogy a doktornő megörvendeztette azzal, hogy attól a
pillanattól kezdve ahogy elhagyja a kórházat, azt csinálhat "amit
akar", nem kell feküdnie. Hallanotok kellett volna, sikított
örömében.:-) Ezzel a kórházi
tartózkodásnak vége is volt. Patit beültettük a székébe, és
elindultunk a Rajna partra.
Folyt.köv.:)



Először úgy gondoltam
egy szuszra leírok mindent, de nem sikerül. :( Vagy írok, vagy nem
írok. :-) Így több részletben fogom közölni az elmúlt hetet.
Remélem azért kitartotok, és nem unjátok agyonra magatokat! Íme az
első felvonás!
Az oda út rettenetesen
fárasztó, és hosszú volt. Próbáltunk felváltva vezetni, de ha Virág
ébren volt nem díjazta, hogy én ülök a volánnál.:) Végül 18
óra kocsikázás után sikerült megérkeznünk ERKHART-ba. Ez a kisváros
Köln és Düsseldorf között található. Csendes, tele zöld
növényzettel. Már várt bennünket Gabi és a férje, akik Magyarországról költöztek ki
20 éve. Nagyon aranyosak, vendégszeretőek. Rendelkezésünkre
bocsátották a szomszédjukban lévő lakásukat. A lányok egyből
jól érezték magukat, és ami a lényeg: volt egy kutyájuk,
Siva. Pati ennek roppantul örült, és legalább Gini hiányát
feledtette egy kicsit. Másnap délelőtt mentünk Düsseldorfba a
klinikára, tolmácsunk Gabi volt. A doktornő elmondta a tudnivalókat
és miután kitöltöttük a papírokat szóltak, hogy mehetünk Patival a műtőbe. Bent
lehettem vele addig, amíg el nem aludt. Biztos kivívtam az orvosok
ellenszenvét, mert ahogy akarták venni Patitól a vért, mondtam
nekik, hogy majd én lefogom a kezét, mert már előre láttam, hogy
tiszta görcs. Kicsit értetlenkedtek, de elfogadták. Nem tudom ki
hányszor látta már a gyermekét, így "kiütve" elaludni, de -annak
ellenére, hogy párszor volt már részem benne- engem még mindig
megvisel. Ahogy az elalvás előtti utolsó tekintetével rám nézett,
hátra csuklott a feje....még most is kiráz a hideg tőle. Mindig
bennem van, hogy "édes istenem csak fölébredjen". Szerencsére
minden rendben zajlott, és kb. 25 perc múlva már tolták is kifelé.
A bal oldali csípőlapátjából távolítottak el 12 kémcső csontvelőt.
Még aludt az oldalára fordítva. Gyorsan ébredezett, és 2 óra múlva
el is hagyhattuk a klinikát.:-)
Szerda délelőtt 10- re
voltunk visszarendelve a lumbálásra. Sajnos csúszással indítottak,
és Pati fél 12 körül került műtőbe. Már én is be voltam öltözve, mikor jött a dr. nő, és
próbált valamit magyarázni, de a lényeget nem értettem meg. Végül
Gabi lefordította, hogy nem szaporodott fel a levett őssejt
mennyiség a kellő számra. Viszont ami igen, az rendkívül
egészséges. Ezért döntöttek amellett, hogy visszaültetik. Csak
ehhez kellett a beleegyezésünk.
Folyt.köv.

Hát ha nem is este, de éjszaka csak ideérek.:)
Mielőtt bármit is írnék Patival kapcsolatban, a kaposvári ügyhöz
annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy Patit is vizsgálta az említett
orvos. És őszintén megmondom el is gondolkodtunk, sőt rettenetesen
örültünk a lehetőségnek, hogy végre Mo.-on is kaphat Pati
őssejteket. Csak hogy utánajárva a dolognak számunkra már akkor
gyanússá vált , hogy a beültetésre nincs engedélyük. Ráadásul
irtózatos drágán végezték volna mindezt. Így illedelmesen
megköszöntük, és búcsút mondtunk egymásnak.
A másik: mindig is ódzkodtam az idegen
őssejtektől. Ezért kerestem, kutattam annyit, hogy hol lehetne
saját őssejteket kapnia Patríciának. Ebben csak megerősített
minket egy neves, hazai genetikus professzor. Így került képbe
Németország. De azt is tudnotok kell, ha nem bukkantam volna rájuk,
ha nem lett volna más lehetőség, valószínűleg mi is vállaltuk volna
az idegen őssejteket is. Azt szoktam mondani: ne ítélkezz mások
felett, csak ha a helyében vagy, csak ha nap mint nap végigéled
azokat a pillanatokat amit ő, ők. Senki nem tudhatja milyen érzés
folymatosan szembesülni a tehetetlenséggel, a szomorúsággal, a
bánattal. Csak az , aki benne van, és "végigszenvedi" gyermekével a
napokat, heteket, ..éveket.
Ezt azon szülők védelmében mondom akik vállalták, vállalják az
idegen őssejteket is.
Ezelőtt egy évvel, mikor is szorgalmasan írogattam a kölni
eseményeket nehezen hittem el, hogy valaha is arról "tudósíthatlak"
Benneteket, hogy IGEN, ISMÉT SIKERÜLT!!
És mégis...:-)
Örömmel értesítem a mélyen tisztelt olvasóközönséget, hogy Patrícia
2. őssejtbeültetésére ismét összegyűlt a pénz. Sőőt!! Már
konkrét dátummal is szolgálhatok Nektek az utazásunkat, illetve a
kezelést illetően. Tehát: augusztus 2-án utazunk Düsseldorfba, és
másnap történik az őssejtek levétele. Ha minden rendben, 5-én
megtörténik a visszaültetésük, lumbálásuk. És még nincs vége a
"jóhírözönnek" ! Ugyanis, a kezelés ára nem emelkedett!! Vagyis,
Patrícia "már" 7925 euróért vissza is kaphatja a saját őssejtjeit!
Na jó, kicsit felturbózva! Hmm...nevetséges!! Na mindegy, a lényeg
hogy utazunk!! Repülünk Patríciával az álmok birodalmába, és
reménykedünk abban, hogy stabillá válik állapotában az a javulás,
aminek útján tavaly ilyenkor elindult.

Sokáig gondolkoztam, miként kellene ezt az egész történetet
„tálalnom”.Végül, egy nagyon kedves barátom azt mondta, miután
elmeséltem
neki, hogy „ez megérne egy posztot”. Íme.
Minap történt, hogy édesanyám felhívott telefonon.
- Szia Anya, mizujs, hogy vagytok?-kérdeztem
- Hát, ööö,,…
- Na, mondd már! Történt valami?- azt hittem apuval van valami
baj.
- Emlékszel, mikor karácsony előtt nem voltatok otthon 1-2
napig?
- Persze, de miért?
- Azóta akarom mondani, de mindig elfelejtettem, hogy kaptatok
postán
csomagot.
- Mikor, karácsony előtt?!
- Igen, igen, de tudod megráztam, és hallottam, hogy zörögnek benne
a
kupakok. Így egyből haza is hoztuk apáddal, hiszen úgy is mi
válogatjuk
majd valamikor.
- De anya…
- Jól van tudom, de elfelejtettem szólni.
- Ebből gondolom az következik, hogy most jutottatok a
csomaghoz...Feladó
szerepel rajta?
- Igen….- ezzel el is mondta ki küldte.. Sem a név, sem a helység
nem
emlékeztetett ismerősre, de ezen nem lepődtem meg, hiszen nagyon
sokan
küldenek ismeretlenül is kupakokat.
- Na, akkor most ennyi idő elteltével hogy írjak köszönő
levelet?!-
kérdeztem kicsit szemrehányóan.
- Jaj, kislányom nem is ez a legnagyobb baj…ahogy bontottam ki,
találtam
benne még egy dobozt, ami jól be volt csomagolva, és tudod mi
volt
benne?Egy gyönyörű könyv Széchenyi-ről, és benne egy kis kártya
rajta a
következő szöveggel:
„Drága Pati, és családja!
Boldog karácsonyt kívánunk:”Összetett” és családja
ÖSSZETETT, ÉS CSALÁDJA?? Jézusom!! Na ekkor éreztem úgy, hogy
elsüllyedek szégyenemben. Még ha „csak” a kupakokról lett
volna szó…de
így.. egy ajándékkönyv, amit még decemberben kaptunk, és most –
akárhogy is nézem a naptárt- április van. Ráadásul ez az
„ismeretlen”
annyira nem is ismeretlen.
Drága Anrea! Gondolom,hányszor jutott eszedbe, mennyire hálátlan
vagyok,
hogy még egy „köszönöm”-öt se tudok kinyögni ezért a gyönyörű
könyvért. De mentségemre szolgáljon, hogy nem tudtam róla.:(
Viszont
amióta megkaptuk, - és esténként a kezembe kerül - rettenetes
lelkiismeret
furdalásom van. Ezért ország - világ előtt fogadd őszinte
bocsánatkérésemet, és egyben hálámat is. Remélem ezzel az írással
kicsit
„enyhítek a lelkemen”, és remélem, Benned sem marad kitörölhetetlen
rossz
vélemény rólam.:)
Még egyszer nagyon KÖSZÖNJÜK!!
********************************
Látogass el ide is!
********************************
Segíthetsz
Patríciának,
ha jegyet
váltasz a Jótékonysági estre,
valamint
kupakgyűjtéssel
illetve
az S.O.S. Szolgálat Alapítvány
11600006-00000000-07010055-ös számlaszámára pénz
utalásával.
(Nagyon fontos, hogy a csekkre ráírják "Ale Patricia
gyógykezelésére".)
Az első műtéthez
szükséges összeg összegyűlt, a
műtét sikeresen megtörtént! De a gyűjtés folytatódik!
Tádé, Philip, Oszkár, Durmi, Gini,
Kobak, Plüsi, Kefír, Scooby… és
még sorolhatnám azoknak a hűséges négylábúaknak a nevét, akik a nap
24 órájában készségesen állnak mozgássérült gazdáik
segítségére.
Ők azok, akiket a Kutyával az Emberért
Alapítvány nevelőszülői, munkatársai sikeresen képeztek ki és a
hosszú ismerkedést követő vizsga után kiadtak gazdáik mellé.
Az alapítvány 1998-ban kezdte mozgássérült-segítő 2001-ben pedig
a
terápiáskutya kiképzési programját. Ezek a kutyák azon kívül, hogy
villanyt kapcsolnak, ajtót nyitnak, kosarat visznek, telefont
leemelnek és visszatesznek, leejtett tárgyakat – pénzérmét is -
felvesznek és visszaadnak, szükség esetén ugatással segítséget is
tudnak hívni. Ezek olyan dolgok, amihez esetenként a
mozgássérült személynek segítséget kell kérnie idegen emberektől,
amit mind a sérült személy, mind a környezet teherként élhet meg.
Segítő kutya jelenlétében mindez egyik fél számára sem okoz
kellemetlenséget. Arról már nem is szólva, hogy a kutya úgymond
segítő „hidat” képez a sérült, illetve egészséges emberek között.
Sokkal több - a kutyával kapcsolatos - pozitív megnyilvánulás
(mosoly, szóbeli kontaktus) érkezik a sérült ember felé a
társadalom részéről mely nemcsak érzelmi állapotát, kommunikációs
kapcsolatait befolyásolja kedvezően, de a kutya jelenléte segít
elterelni a figyelmet a állapota felől is.
A terápiás képzésben résztvevő kutyákat főleg a gyerekek
szolgálatába állítják. Alkalmazásuk jótékonyan hat a gyermekek
érzelmi fejlődésére, növelhető a gyermekek motivációja, valamint a
kutya segítségével könnyebben alakítható ki személyes kapcsolat
is.
A PACSI Alapítvánnyal közösen
2007 év végén kidolgozták az epilepsziaroham-jelző kutyák képzési
programját. Ezek a kutyák a rohamok előre
jelzésével nagyban megkönnyítik a beteg ember mindennapjait.
Az elmúlt hétvégét az alapítvány munkatársaival, a kutyák gazdáival
és
a hűséges segítőkkel töltöttük - immár sokadjára. Elképesztő az az
összhang, amivel egy-egy kutya és gazdája „működik”. Feladatok
sokaságát oldják meg együtt, ugyanakkor a következő pillanatban már
hatalmas játékokat űznek egymással. Csodálatos dolog látni őket:
Tádét, akinek mindene a teniszlabda és ha teheti a szájában
legalább két darabbal rohangál, Philipet, aki egy fél mozdulatból
már tudja, hogy körbe kell fordulnia, Ginit, aki kis gazdája apró,
óvatos lépéseit semmiért meg nem előzné, Oszkárt, aki úgy veszi ki
az ökölbe szorított kézből a falatot, hogy egy pici fájdalmat sem
okoz... és sorolhatnám a végtelenségig.
Sajnos azonban rengeteg a sérült jelentkező, akinek szüksége lenne
„segítőre”, az alapítványnál viszont kevés a kutyákat nevelő
szülő.
HA E NÉHÁNY SORBÓL
VALAKINEK KEDVE TÁMADT JOBBAN MEGISMERNI EZT A VILÁGOT,
ESETLEG PEST KÖZELÉBEN LAKIK, RENDELKEZIK SZABADIDŐVEL ÉS SZÍVESEN
NEVELGETNE PICI KORÁTÓL EGY KUTYÁT, AZ JELENTKEZZEN AZ ALAPÍTVÁNY
TELEFONSZÁMÁN: (+36) 20 / 483-7871
A jelentkezőnek viszont egy dologgal
tisztában kell lennie: ha a kutya a sok képzés után alkalmassá
válik az átadásra, akkor meg kell válnia tőle. Addig viszont
garantáltan rengeteg örömben lesz együtt részük és a nevelőszülők
az átadás után megkaphatják az újabb növendéket...

A főszereplők
********************************
Ezt is érdemes megnézni!
********************************
Segíthetsz
Patríciának,
ha jegyet
váltasz a Jótékonysági estre,
valamint
kupakgyűjtéssel
illetve
az S.O.S. Szolgálat Alapítvány
11600006-00000000-07010055-ös számlaszámára pénz
utalásával.
(Nagyon fontos, hogy a csekkre ráírják "Ale Patricia
gyógykezelésére".)
Az első műtéthez
szükséges összeg összegyűlt, a
műtét sikeresen megtörtént! De a gyűjtés folytatódik!
Fogalmam nincs, mi
fog ebből kisülni, hiszen eddig mindig volt "mankóm", aki
feltöltötte posztjaimat. De év vége van, és legalább egy pár sor
erejéig megpróbálok önállósodni. Mert szeretnék minden kedves
ismerősnek, ismeretlennek nagyon boldog,békés új évet kívánni.
Legyen ez az év mindenki számára olyan,amilyennek megálmodja.De a
legfontosabb, hogy egészségetek legyen álmaitok
megvalósításához.
| A jutalom, amiért
túléltük az ünnepeket, az újév, és már el is jutottunk az újévi
fogadalmak csodás hagyományához. Hagyd hátra a múltad, és kezdd
elölről! Nehéz ellenállni a kísértésnek újrakezdéskor, hogy a múlt
év problémáit a szőnyeg alá söpörjük. Ki dönti el, hogy mikor ér
véget a régi, és kezdődik az új? Nem jelzik a naptárban, nem
szülinap, nem egy új év. Ez egy esemény. Kicsi vagy nagy? Valami,
ami megváltoztat minket. Jó esetben reményt ad, vagy egy új
életmódot és világnézetet. Elengedjük a régi szokásainkat, és
emlékeinket. A lényeg az, hogy sose adjuk fel a reményt, hogy lesz
egy újabb kezdet. |
| |
Grace klinika c.
film |
|
A vasárnapi, utolsó versenynapon kicsit jobban izgultunk, mert
tudtuk, hogy magyar bíró lesz, és Árpiról köztudott, hogy nehéz
pályákat épít. Pati és Gini rettenetesen fáradt volt már, de azért
hősiesen tartották magukat.
Az első versenynap után kellően elfáradva indultunk vissza a kis
csapattal a szállásra. A többiek kitalálták, hogy esti fürdőzést
rendeznek, én viszont féltettem Patit, hiszen így is beteg
volt.
Az éjszakánk jól telt és közeledve a futam időpontjához én egyre
idegesebb lettem. Szerintem Tamás is, csak nem mutatta. A ranchra
érkezvén Annán látszott legjobban a stressz. Zsolti és Ricsi
hasonló nyugodtságot sugárzott, mint Patrícia. Mikor megláttam a
pályát, eléggé kétségbeestem, mert nagyon hosszú volt.
2008. augusztus 26-án este elindultunk Olaszországba,
nevezetesen Voghera városába, hogy Patrícia részt vegyen a IX.
Fajtatiszta, és Keverék Kutyák Világkupáján, illetve a VII.
Paragility Világkupán.
A vasárnap délelőtt pakolással telt, délután pedig lesétáltunk a
Rajna partjára.
A beültetés utáni éjszakát komplikációk nélkül átvészeltük.
Reggelizni nem jöhetett le Pati, így felvittük neki a szobába.
Tetszett neki, hogy ágyban ehet.:)